De most itt vagyok, próbálom menteni a menthetőt, megosztom veled, kedves Érdeklődővel az aktuális projektemet. A történet természetesen hosszú, tele van cikkekkel meg cakkokkal amin a csapongó gondolatmenetem sem segít de hát így jártál, kellett neked meggondolatlanul kattingatni :)
Kezdődött valamikor tavasszal, amikor vettem egy hibás Mentor Reflex 9x12-es síkfilmes műtermi gépet. Ami az endéká iparának dicső múltját idézi...
Ami kívülről nagyon szép állapotban volt, de a redőnyzárja le volt szakadva, meg az exponálózsinór is beteg volt. A gépet levittem Egerbe egy nagyon kedves barátomhoz, aki anno még szervizelte ezeket, és két másik fotóműszerész is látta, de nem sikerült eredményt elérni.
Bár a saját optikája rendkívül izgat, de lévén az egy zár nélküli darab, így csak redőnyzár megjavíttatása után lenne használható, vagy a kupakkal exponálva aminek az esélyeit rontja hogy a laza fogasléces megoldás miatt a le és felrakáskor könnyen elmozdulna az optika. Ezért azt vettem a fejembe hogy jobb lenne egy eleve központi záras optika. Ez persze kézenfekvő, csak az anyagi része nem. Az nagyon nem fekszik :)
Ezért lecsaptam egy kishibás Symmar optikára a Soós kereskedésben amiről kiderült nagyobb a baj mint ahogyan gondoltam.
Aki ismer tudja hogy ha valami nagyon érdekel akkor mindig megoldom valahogy. Így is lett, vettem egy börzén egy másik zárszerkezetet ami passzol a meglévő üveg tagokhoz. Sajnos még ez sem 100%os, de legalább ezzel már lehet exponálni.
És itt jött a következő feladvány az a bizonyos platni, vagy ahogy a művelt Albán mondja: lensboard.
Szakihiány miatt én álltam neki kiszuperált síkfilmkazettából fúrni faragni, reszelni, ragasztani, festeni, stb.
Itt tart most a történet, a polcon szárad az éjjel faragott, kora reggel festett távtartó. Film van, kazetta van, hívótankba síkfilmtartó betét van, hívó van. Alig várom hogy lássam hány rossz síkfilmet kell előhívnom a kívánt eredmény eléréséig.
