Nem vagyok vonatmániás, de ezek az öreg leharcolt masinák lenyűgöztek. Áthatja az atmoszférát a letűnt múlt. Érezni a levegőben mekkora utat jártak be, mennyit pöföghettek büszkén és vidáman. Micsoda tisztelet övezte anno ezeket a vas behemótokat. Önmagában vasutasnak és ezen belül masinisztának lenni mai szemmel nézve szinte felfoghatatlan tekintélyt jelentett. Már az én gyerekkoromban is elavultnak számítottak a gőzösök, de még néha hallottam hogy volt aki mozdonyvezető szeretett volna lenni.
Esztétikai értékük számomra vitathatatlan, karakteresen fejezik ki az elmúlás és a hajdani tündöklés közti feszültséget. Formaviláguk, darabos funkcionalitásuk és elnagyolt kezelésük egy egészen más kor hangulatát idézik fel.
Gyönyörködjetek, és ha egy mód van rá egyszer vigyétek ki a párotokat, családotokat a tatai úti
vasúttörténeti parkba.flash slideshow:
klikk
