Igen, egy újabb nagy formátumú mű a Hymen. Nyilvánvalóan bevonul a klasszikus darabok közé. Nem nehéz megjósolni, hogy a világ tánc színpadain sikerrel fogják játszani. Érthető, mégis emelkedett, magán viseli a jellegzetes "frenákos" jegyeket. Széles skálát jár be a lagzizós mulatástól a poétikus magasságokig. Nézzétek a képeket sok szeretettel!
Frenák Pál új darabjával, a Hymennel szintén esküvőre vagyunk hivatalosak. Ezen a sodró estén egyszerre leszünk nagyon itt és nagyon távol, egyszerre látunk valami megejtően személyeset és felkavaróan közöset…
Valami nyers erő ellenállhatatlanul sodor bennünket, hogy – tanúként és résztvevőként – egy család belső viszonyaiban az örök és mégis véges „emberi játszmák” fájdalmas mintázatát fedezzük fel. A Hymen történéseiben mitikus és hétköznapi világok ismernek egymásra; megéljük az ösztönök erejét, a pusztulás és pusztítás kegyetlenségét, és mindeközben talán még valami mást is…
HYMEN
Az ókori görögök Hymenaiosznak, a rómaiak Hymennek hívták azt az istent, akit hol Apollón, hol pedig Dionüszosz fiaként emlegettek. Származása bármennyire is bizonytalan volt, nagy tiszteletnek örvendett, s neve egyszerre jelentette a lakodalmat, a nászt és a dicséretére énekelt éneket.Frenák Pál új darabjával, a Hymennel szintén esküvőre vagyunk hivatalosak. Ezen a sodró estén egyszerre leszünk nagyon itt és nagyon távol, egyszerre látunk valami megejtően személyeset és felkavaróan közöset…
Valami nyers erő ellenállhatatlanul sodor bennünket, hogy – tanúként és résztvevőként – egy család belső viszonyaiban az örök és mégis véges „emberi játszmák” fájdalmas mintázatát fedezzük fel. A Hymen történéseiben mitikus és hétköznapi világok ismernek egymásra; megéljük az ösztönök erejét, a pusztulás és pusztítás kegyetlenségét, és mindeközben talán még valami mást is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése